Múzeumi darázs
Az utcán parkolt ez a vidám, kedves jószág, nevének jelentéséhez hűen sárgállott, mint egy kis darázs (vespa = darázs, olasz). Játékos, mosolyra fakasztó forma, hamisítatlan életérzés, két keréken guruló dizájn és történelem. A forma annyira emblematikus, hogy az 1940-es évek Vespája a New York-i MoMA modern képzőművészeti múzeum állandó kiállításának egyik darabja.
Majdnem kirándulunk
A VESPA egy gyerekkori emlékemet idézi, amiben bájosan és megmosolyogtatóan ott van a szabadság iránti vágy, amit a robogó képvisel. A családunk első autója egy kis Polski volt, édesanyámnak még nem volt meg a jogosítványa, de az autót már megvásároltuk, el is hozták a házunk elé. Ott állt a parkolóban, szabálykövető szüleim azonban be sem indították. Az álló autóban ült az egész család, papa-mama-gyerekek, és úgy csináltunk, mintha kirándulnánk. A régen vágyott szabadság kapujában álltunk – vagyis ültünk a parkolóban a kis Polskiban :) Még a rendszámára is emlékszem: DB.98.02.
A te szabadságod kapuja
Találd meg a saját szabadságod kapuját, pattanj föl a kis Vespára, hajts ki a kapun, és hadd lobogjon az a szél körülötted!
