Privát Perdi
Kisiskolás nyaraimat a nagymamáméknál töltöttem. Minden nap benézett hozzánk a falu doktornője, leült a viaszosvászonnal leterített asztal mellé, kis üvegpohárkából kortyolgatta a forró kávét, és elbeszélte a falubeli híreket. Egy nap éppen azt, hogy a vadásztársaságnál vizslák születtek, de leölik őket, mert nem kellenek senkinek. Ma is emlékszem arra az érzésre, hogy igazából nem értem, amit hallok, de belém hasít, és fáj. Természetesen a kajla Perdi - mert más nem is lehetett a neve - másnap már lobogó füllel játszott új gazdáival: velem és a testvéremmel.
Dalmata - a fehér vászon
A dalmata kutya önmagában olyan, mintha a szemünk láttára születne egy festmény: a kölykök hófehéren jönnek a világra, és csak 10 napos koruktól kezdenek el megjelenni rajtuk a pöttyök. Mintha Isten egy fehér vásznat telepöttyözne a lehető legharmonikusabb módon, úgy, ahogy egyedül ő tud. Jóleső és felemelő volt a DALMATA születésekor erre a teremtő folyamatra rákapcsolódni, nem irányítani, hanem lekövetni a rejtélyes pöttyök előtűnését: megannyi titok, megannyi meglepetés!
A te kölyökvágyaid
A DALMATA kölyökkutyának indult, ám mire a festés végére értem, észrevétlenül felnőtt a vásznon. Felemelt fejjel, büszkén vigyázza a benned élő valahai kölyökvágyakat, hogy sose felejtsd el őket! Bármikor megvalósulhatnak!
