enyhén texturált akvarell papír, filc
méret: 50x70 cm
Biztosan történt már az életedben olyasmi, amitől hirtelen a feje tetejére állt körülötted a világ, csak kapkodtad a lélegzeted, és nem tudtad, hol fogsz megkapaszkodni. A NEM INGADOZOM SOKÁIG egy ilyen élményből született, és arra emlékeztet majd téged a szobád falán, hogy mindig van kapaszkodó.
Tomboló vihar az ősfák között
Egy szép nyári napon a lányommal és a fiammal bicikliztünk hazafelé, amikor hirtelen kisebb tornádó csapott le a városra. A szemerkélő eső percek alatt ősfákat gyökerestül kicsavaró tombolássá változott. Alig pár méterre tőlünk kidőlt egy fa, a szél olyan erővel fújt, hogy alig kaptunk levegőt.
Összekapaszkodás
Szorosan kapaszkodtunk egymásba a pár perc alatt bokáig érő vízben. Abban az ölelésben nagy erő volt, és nem csak azért, mert tudtam, hogy a gyerekeimet meg kell védenem. Hanem azért, mert tudtam azt is, hogy nem vagyok magamra hagyott. Pontosan éreztem, ki volt még ott velünk, ahogy ott van és megtart minden nehézségben, minden megtépázó viharban.
„Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.” (Zsoltárok 62, 3.)
A te nyugvópontod
Hol van a te nyugvópontod, ha hirtelen támad a vihar? A NEM INGADOZOM SOKÁIG a te belső nyugvópontodat, a te megtartó erődet mutatja meg. Ha ránézel a képre, mindig tudni fogod, hol van ez az erő.
