Van, hogy valamit eltervezel, és nem úgy alakul. Te is megtapasztaltad már, igaz? Sok változáson megy át, mire fölveszi a végleges formáját, mire az összes lágy rész csontosodik. Ahogy a csecsemő fején a kutacs. A CSONTOK absztrakt formái egy ilyen fejlődéshatár szimbólumai: a változások utáni megérkezésé.
A nem-úgy-alakulás varázsa
Gyakran egész pontos elképzelésem van egy-egy folyamatról, az élet azonban szinte mindig felülírja azt. Ha ezt megengedem, akkor a végeredmény sokszor jobb, mint az eredeti elképzelés. A megérkezés egyszer csak megérkezik. Még akkor is, ha esetleg ez elsőre nem egyértelmű.
A kép születése
Ezzel a képpel éppen így jártam. Eredetileg teljesen máshogy élt a fejemben a forma, a kisebbik csontot sokkal kevésbé karakteresnek láttam a belső szememmel, végül mégis határozott körvonalakat kért magának. A nagyobbik forma testesebb, teltebb lett, mint ahogy elképzeltem, szinte érezni sima tapintását és a súlyát a kezedben.
A feketéről
A fekete ezerféle. Lehet bársonyos, mély, édes, szúrós - minden színt magába gyűjtő titokzatosság. A CSONTOK feketéje nem teljesen tömör, és éppen a szín tünékeny átmenetisége tölti meg őket élettel.
A megérkezés
Változások és megérkezések tagolják az életünket. A CSONTOK a megérkezés pillanatáról beszél, mert időről időre meg kell érkezni. Érkezz haza ehhez a képhez, érkezz meg magadhoz!
