Eljutni a határokig
Az ÁRNYÉK abban az évben született, amit magamban így nevezek: az év, ami árnyéka volt önmagának. A pandémiás időszak sokunkat megviselt, elvitt bennünket a saját határainkig. Nekem is szembe kellett néznem a haragommal, és a harag legmélyén megbújó félelmeimmel. Ez a szembenézés egy cápa alakjában öltött testet: az állat nyersen és erőteljesen szimbolizálja mindazt, ami hirtelen bukkan fel a mélyből, és hatalmas árnyékot vet.
A kép születése
A cápa festése egybeesett egy fontos felnőtt barátságom átalakulásával, újra kellett húznom az erővonalakat, kijelölnöm a határaimat. Festés közben a cápa felöltötte a végleges formáját azáltal, hogy lenyúztam róla minden képmutató álcát, és megmutattam igazi valóját. Már nem szépnek akartam látni, hanem igazinak.
A te bátorságod
Ha az árnyékból a fényre hozzuk, és egész közelről megnézzük a félelmeinket, már nem is tűnnek olyan félelmetesnek.
Az árnyék a te szembenézésed bátorságát hozza el otthonodba.
Ha az ÁRNYÉK kistestvéréről, a RESTARTról is olvasnál, ide kattints: RESTART
