A bonyolulttól az egyszerűig
Az első kilim variáción minden volt: színkavalkád, mintakavalkád, tetőzött a diszharmónia. Időbe telt, mire meg tudtam érkezni ahhoz, amit valóban látni szerettem volna a képen. Ez a megérkezés azóta is fontos része az alkotó folyamataimnak. A Kilim nem csak amiatt különleges darab számomra, mert az első képem, hanem azért is, mert elég kacifántos utat járt meg az évek alatt, majd került vissza hozzám, nagy felismeréshez segítve hozzá.
Hazatérés
A kép, egy hét éves barátság végére tett pontként, egyik nap ott várt az ajtónk előtt, itt-ott hajszálrepedésekkel, piszkosan, porosan, pókhálósan. Fantasztikus érzés volt. Nem csak a KILIM került haza, de visszakerült hozzám az a feltétlen bizalom és szeretet is, amit évekkel ezelőtt odaadtam valakinek, akinél már nem volt tovább helye.
Határhúzás
Először szépen letakarítottam, aztán felakasztottam otthon, és nézegettük egymást, mit kezdünk a másikkal hét év után. Végül arra jutottam, hogy átfestem, felfrissítem és aktualizálom őt a mostani érzéseimre. Hét évvel ezelőtt csak matt festéket használtam, most fényes fekete, fehér és piros akril festéket vettem. Első dolgom volt, hogy vastag, fényes fekete keretet kenjek rá körbe. Behúztam a határait, ezen többet hívatlan látogató át nem jön. A kép összes fekete és fehér vonalát is kifényesítettem, ragyogjanak csak, ne felejtsem el többé, mi a jó és mi a rossz nekem.
Fényes piros festéket pedig egyetlen helyre kentem csak fel, a bal alsó részbe, a szíve közepébe. Mert igazából minden határhúzás célja, hogy a szívemet ne mérgezze tovább a helyzet, se én azzal, hogy etetem haraggal.
A Te Kilimed
A KILIM a te határaidat is megjelenyti, amiket már kijelöltél, és amik még érlelődnek benned.
