A képzeletbeli kutyatenyésztő
Gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy egyszer kutyatenyésztő leszek. Egy kis, hegyi falut láttam magam előtt, mindig hűvös, kabátos időt, embert nem sokat, viszont annál több kutyát. Amikor az első kutyánk hozzánk került, még kicsi voltam, mégis élénken emlékszem az érzésre: ez olyan lehet, mint nagymamának lenni, lubickolni a szeretetben, ám felelősség nélkül, mert azt a felnőttek vállalják helyettem.
A vállalt felelősség
Azóta persze felnőttem én is, a felelősség is. A kutyával élés azonban nem lett kisebb csoda, sőt. Rengeteg dologra megtanított, és felnyitotta a szemem erre a különleges viszonyra, ami csak kutya és ember között jöhet létre. Végül úgy lettem „kutyatenyésző”, úgy lett körülöttem falkányi kutya, hogy vászonra festem őket. Csodálatos visszajelzés, amikor a gazdák a hasonlóságon túl az állatuk legbelső lényegét, és a köztük lévő, semmihez nem hasonlítható kapcsolatot is viszontlátják a képen.
A te kutyád
Biztos vagyok benne, hogy a te kapcsolatod is egyedülálló a kutyáddal. A Te DADDY-d is ott várakozik, hogy egy üres vásznon életre keljen, és visszatükrözze mindazt, amit egymásnak jelentetek. Örömmel kísérlek ebben a folyamatban!
A DADDY című képet Cesar Millan több ízben is megosztotta a közösségi oldalain, ami rendkívüli megtiszteltetés.
